3. Rész
Amikor Lency leért, nagyon elszomorodott.... hiszen tudta, azaz azt gondolta, az ő hibájából...
-Lency, kérlek, segíts! Nem bírom tovább! :( -Rendben Lucy! -válaszolta nemes arccal, és szerelembe esve Lency- Tudom miylen rossz érzés itt lent! Sajnálom, hogy miattam apám meggondolatlansága kevert erre a borzalmas helyre!
Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz szerlemünk ellenkező értelmére szolgáló probléma! Én nem akartam Lucy, de apám az a zsarnokoskodó! -Semmi baj!- mondta Lucy.... De Lency attól még kivitte onnan! -gGyere, menjünk el, keressünk magunknak saját királyságot!- mondta neki vidáman Lency....
Sötét volt! Nagyon sötét.... suttogott a szél! Soha nem volt Lency-nek szebb napja, mint akkor, amikor becses és igazi szererlmével lehetett, de persze az apja már kerestette, mert fel akart menni bocsánatot kérni tőle, de látta hogy Lucy és Lency egyaránt eltűntek... azt gondolta, Lucy csábította ki a vad világba.... így is volt, de Lency is akarta, hogy végre elhagyhassa ezt a borzalmas helyet!
Azonban elég ennyi mára, sziasztok, amjd folytatjuk holnap is, gyertek el holnap, meglátjátok nem maradtok le semmiről! :)
